Halász Miatyánk
Mi Urunk Istenünk, ki lakol az Égben,
Teremted a halat folyónk vizében.
Meg a halászt is hozzá, aki azt kifogja.
Csengő ezüst pénzért piacon eladja.
Van is ott nagy öröm, ahol halat vesznek,
Vacsorára erős halpaprikást esznek.
Harmadik szomszéd is érzi az illatát,
Nem ehet belőle, rosszul érzi magát.
Kérlek tehát Uram, adjál jó árvizet,
Tudod ilyenkor a folyó is jól fizet.
Nagy vízben sok halat, különböző fajtát,
Sok kecsegét, márnát, pontyot, lesőharcsát.
Süllőt, csukát, dévért, compót, törpeharcsát,
Piacot is hozzá, hogy mindezt eladják.
Csak ne engedd hozzánk azt az emberfajtát,
Aki halból nagyon szereti a potyát.
Hisz tudod, hogy erre Te szoktattad őket,
Jó kenyérrel, hallal etetted a néped.
Fáradozás nélkül Te ezt megtehetted,
Isteni hatalmak ebben segítettek.
Ha mi halat fogunk, megdolgozunk érte,
Ne kívánja hát senki Isten nevébe.
Tartsad távol tőlünk a garasos vevőt,
Ócsárol az minden halat szemünk előtt.
Drágállja a mocsok, egyre csak azt hajtja,
Nem is kell etetni, mégis drágán adja.
Krajcárért kék neki, vagy úgy ajándékba,
Mennydörgős ménkűvel csapj közébük néha.
És ha koporsóra teszik azok testét,
Purgatóriumban égesd meg a lelkét.
Gardát adjál nekik, ami csupa szálka,
Tudják meg, a jó hal Tenálad is drága.